Elég csökkenteni az elszívott cigaretták számát?

Nem, sajnos nem elég. Ez, bár gyakran nagy erőfeszítésekbe kerül, mégsem hozza meg azt az egészségügyi hasznot, amit a dohányzás teljes elhagyása.

Ez csak az akaraton múlik?

Az akarat, a szándék és cél megfogalmazása, ellenérvek és érvek tisztázása fontos dolog. A döntést Önnek kell meghoznia. De a dohányzás testi kötődést is jelent a nikotinhoz, elhagyása megvonási tüneteket okozhat. Van segítség, amivel könnyebben megy? Igen. Csoportos foglalkozásokon megoszthatja tapasztalatait sorstársaival, láthatja, hogy mások azonos élethelyzetre milyen válaszokat adnak, hogy érnek el sikert, miért szenvednek el kudarcot. Mások esetén könnyebben ismerjük fel a hibákat, mint saját életünket megítélve. Egyéni foglalkozásokon mérlegre teheti érveit és ellenérveit, megbeszélheti a tanácsadóval, hogy az Ön életébe mit hoz, és mit veszélyeztet a dohányzás. Segít a beszélgetés tisztázni a célokat, erősíti döntéshozó képességét, felismerik a rejtett csapdákat. Mindkét forma javítja a sikeres, tartós lemondási arányt. Többfajta gyógyszer (egy részük receptköteles, más részük szabadon vásárolható gyógyszertárakban) megsokszorozza (kb. háromszorosára emeli) a lemondási kísérlet sikerességét. A terápia egyben segít a megvonási tünetek enyhítésében. Egyéni megbeszélésekben, illetve kezelőorvosával együtt döntsék el, milyen kezelést választ.

De hogyha már letettem a cigarettát, akkor ugye túl vagyok a dohányzáson, nem kell segítség?

Sajnos ez nem így van. Ha egy érrendszeri esemény során a kényszer (pl. intenzív osztályon nem lehet dohányozni), vagy az ijedelem miatt abbahagyta a dohányzást, az jó alap. De a betegek kb. 1/3-a egy év múlva ismét dohányzik, mert a kényszer és az ijedelem is múlékony, a csábítás tartós. Ezért azt javasoljuk, hogy ha lemondóban van is, kapcsolódjon be dohányzásról való lemondást elősegítő programokba, erősítse elhatározását, készüljön fel a kihívásokra, az Ön előtt álló csábításokra azért, hogy sikere tartós lehessen.